Hogyan légy? (10)

Itt ülök helyben, nézek ki a nagyvilágra egy ici-pici helyiségből, másnéven a szobácskámból. Észrevettem, hogy a jelenem más, mint múltam, a jövőm meg éppen ezért kilátástalan. Nem, nem illik pesszimistának lenni, hiszen mind azok vagyunk, ki kell tűnni a tömegből, hogy meglásson az egyik csillag odaföntről. Tényleg ez számít? Egész életembe arra törekedtem, hogy ne legyek egy séma alapján felrajzolva, divatszínekkel tarkítva, eladva azoknak, akik értékelnek, a többire meg néztem ferde szemmel.

Akkor ezen alkalommal, eljátszom egy merész gondolattal, felhagyok az erőfeszítéssel és beolvadok a tömeg tömény vegyületébe. Tag vagyok, fogadj eszerint!

Hol is kezdjem elmesélni, hogy miféléket tapasztalok, amikor a sarokban állok, teljesen észrevehetetlenül. Látom azt a sok részecskét, különleges emberek mind, persze vannak kivételek, sok-sok piszkos erkölcsület. Idevágnak, odabúgnak, ajkuk hazug vitathatatlan. Messziről elkerülni őket, távolról szánni a bűnöket, és tanulni, tanulni is lehet tőlük. Nem szeretnék ők lenni, messze sodródni.

Máshova nézek, egy szebb irányba. Emberekre, akik ölelnek és hisznek és főleg nem bántanak senkit, de senkit. Fülig érő mosollyal ráérősen cammognak, könnyedén lendülnek át a kétméteres kátyún, majd mégcsak győztesnek sem vállják magukat, hogy lehetnek ily' szerények? S ha megkérded, hogy min bánkódnak, nem mondják meg, mert inkább nevetnek és elássák a pokol származékait. De szerétnék ők lenni, fellegekként szállni!

Jó és a rossz, valamint a kívülálló. A világ nem csak ennyit hordoz, csak besorolunk mindenkit. Bélyegeket gyártunk (szamár dolog), felcímkézünk, aztán késztermékként eladunk. Ne légy te is gyártmány, szegődj ellen! Légy hát jó, átlagos és lázadó!

Ebből lesz a majdnem, már egészen emberben gazdag elegy. A világ felissza és táplálja, hogy újrakéljen egy másik kor, gyönyörű makulátlan nem lehet, ne is legyen, csak légy jó, átlagos és lázadó meg önmagad. Nyers igazan, őrülten.