Oda lett megírva (2)

Írok oda, a jövőbe egy dalt

Elzengem mindazt, mit itt hagynak majd

Elfeledett, szemrevaló képeket,

A művészi, múlhatatlan életet.

Írok nekik hangosan és büszkén

Amit én szabad szemmel üldözék

Itt van mind, kézzel fogom

Az összes zöldet és bokrot hordom.

Írok még szebb dolgokról nektek

Hisz maga az írás is efféle kellem

Könnyit rajtad mázsás súlyt, ha kell

Mert gyönge szíved oly könnyedén szakad el.

Írok végig, naphosszat, ha kéred

Az összes másodpercet végigmérem

Visszaszámolok a halálod napjáig

Addig üldezheted nemlétező ábrándjaid

Írok hosszas sorokat, ismeretlen műfajokat

Égig nyúló teljesületlen álmokat

Megtudod, ha hozzád is elér épen

Mocskos a föld, min rajta lépkedsz

Írok róluk, akik mérget szórtak szét

Az ő kertjük sohasem volt szép

Hazug ajkuk szavakat ontott szerte

Míg körülöttük sokan darabokra estek

Írok, ha kell a szerelemről dalt

Ma ő ural mindent, valódi őrangyal

Ha kételkedsz az emberi létbe, 

Hát tudd, hogy ez tartott eddig életben

Írok tovább, nem maradok csendben,

Hallanod kell és hinned benne

Egykoron mi is tiszteltük egymást,

Úgy, mint az állat a fajtársát

Írok magamról is pár szerény sort,

Mi voltam, s mivé tettél te kegyetlen sors

Eltiportál, majd tiszta levegőn fojtottál

Megöltél bentről, aztán a folyóba dobtál

Írok oda, a jövőbe egy dalt

Nem olyan rossz, csak rozsdából van

Tisztogatni pedig senki sem fogja,

Főleg ha saját lábát sem szokta

Válaszolj hát, nézz egy kicsit körül

Mit látsz? Tán bárki is örül?

Letargia, mi e lényt fogva tartja

Törj ki árva, s óvd magadat!