Jeges-tenger (11)

Hova lettem én?
Miért omlok szét?
Fejjel le, s szemmel fel
A hangnak nyoma van
Belerezzen a föld,
Rajta állok ferdén,
Szétesek a világ végén
Elporladok olvadva
Elcsorgok egy patakba
Könnyé vagyok könnyedén
Majd csupán a víz,
Amiben a kosz teng
Lebeg a réteg felszínén
Lubickol a hamu
A halott meg-aludt
Csukva van a látása
Szimatol a hallása
Érintése rémisztése
Elriasztja a szentséget
Elfuttatja a szép meséket
Fátylat dob a jövőképre
Majd letargiába von mindent
Ölelve epedez hidegre
Kékre mázol némi vidámat
S ő végtelenül várja,
A Jeges-tenger, ó hamuja!
Szebb újjáéledést egy kapuban.