Ismert [4]

Hegyeknek völgyeiben, ahol a fák sem magasodnak és mínuszban van a világ festve,
Annak tetején ülök én, a mélynek csúcspontján,
És ott én vagyok az egyedüli, a kivételes
A párhuzamos igazság tükröződő képe csak egy vízió, ahol azt mondják jó a kedv.
Nálunk, idelent, csak hűvös van és mi gyűjtjük az esővizet,
A kedv az semmiképp sem meghatározható állapotú, de érzünk.
Hogy mit? Mindent, amit felül nem lehet, ezért hívják rossznak.
Minden rossz, ha így nevezzük el. Minden rossz, ami nem jó.
A völgy pedig az otthonomnak lett elnevezve.