Valóságos virtuál (8)
Mi lesz, amikor már az ember annyira mérgezett,
Hogy észre sem veszi az életének monotonítását?
Lesz-e egy kéz, ami azt ígéri visszasegít a valóságba,
Valami ami egyszerűen fogalmaz, de biztosan,
Hiszen elment az eszed.
Odaadtad valaminek,
Valakinek, akire életed biztonsággal bíznád,
Aki nélkül lépni sem bírsz a napsütötte reggelen.
Az ő fénye jobban sugárzik,
Kellemesebb, mint a Nap,
De jobban öl ő téged
Nap, mint nap.
Tehát fogd, szorítsd most erősen!
Olvasd a betűket feketén-fehéren,
Majd írj megjegyzést, lájkolj,
Csinálj egy selfiet, esetleg screenelj,
Úgy tégy, mint mindenki körülötted.
Bezárod az agyad, korlátozod őt,
Abba a kis chipbe, oda rejted a legnagyobb részét.
Ő őriz, eltárolja neked az életed,
Emlékek ide minek, hisz ott van az a boomerang,
Amit tegnap csináltál, bár minek?
Meg ha esetleg elfelejtenéd, hogy van életed,
Posztolhatsz insta storyba,
Így mások is látják,
Hogy kávézni voltál,
Szóval legközelebb hívd meg őket is,
De csak ha küldenek egy szívet üzibe.
A képernyő szép, barátra lelsz benne,
Mert üzen jókat, habár mégtöbbször negatívat,
S tanít téged kétes eredetű dolgokat.
Ott van számodra mindig,
Mivel mindig magad mellett tartod,
Ő a te megmentőd,
Akárkit hívhatsz,
De a mentők számát sem lenne annyira rossz
Lementened végre.
Virtuális emberek, igaziak lehetnek,
De csupán a karaktert látod,
Neki meg jó a haja, szóval gyere
Legyünk barátok!
Ne sírj olyan nagyon!
Hisz mindenki szólt előre,
Hogy megbízhatatlanok a fajtabeliek.
Ott tartunk a mesében,
Mikor már estére sem teszed le.
Csak görgetsz fel-alá,
Nézed a képeket, bár a videók jobbak.
Már végighallgattad az összes kedvenc számod,
Írtál a barátaidnak, hogy mizu?
Hogy vagy?
De senki sem válaszol.
Te pedig fekszel és nem vagy boldog.
Egyedül ő lehel rád némi örömöt,
Egyedül ő lehel rád némi örömöt,
Te pedig lelkedet is kileheled,
De fogod erősen és nem dobod el,
Mert ötvenezer a kárpótlás,
A szüleid pedig csak maguknak engedhetik meg az újat.
Lezárod, felnyitod.
Már azt is tudod egy hét múlva milyen időjárás lesz.
Ködös és hűvös, mint mindig.
A szobádban is hasonló a klíma,
Sosem mész ki onnan,
Nem, mert minek?
Mikor a telefonod az életed egyetlen értelme?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése