van egy okom élni (16)

minden fény Rád szegeződik

úgymond elszívod.

lehet nappal egy sötét szobában

jobbra, balra és csukott szemmel

te kitűnsz, muszáj néznem téged.

kit zavarnak ugyan a többiek?

ők is tisztában vannak

jobban, mint mi magunk

hisz csak játszunk valamit

ősi szabályok értelmetlensége szerint

már megint csak a semmiségen

egymásba mered mosolyunk

már megint mellettem kötsz ki

de nem bánom, messze nem

én is beléd szeretnék temetkezni

hányszor mondjuk még el?

"kösz, hogy vagy"

talán mindketten félünk,

mert én valóban rettegek 

elveszíteni téged - már a gondolat öl.

de most minden, de tényleg

minden gyönyörű és hibátlan

elmerengek milyen volt akkor

oly' közel még senkit nem tudtam magamhoz

azóta csak ezt kívánom újra és újra

nem érdekel, hogy sokára

hamar, most, holnapután

nem érdekel hova futunk

én a szépbe, ismeretlenségbe

most már elmondtam neked mindent.

s védtelen vagyok, ne bánts

ha nincs mitől félnem, ne is

mert lásd tisztán, könnyen török

én már beléd vesztem, jó ötlet volt?