Ami belőlem szól (18)

Nyomorgásom odabent folyik
Szétmarcangol az ismeret, a lelki
Elkövetem a maradék bűnt,
Megromlik, ha nem teszem
Várat húzok megbánásokból
Lelkiismeretem a tervező,
Aki azt mondja; a feltételek kedvezők.

Gyertek vádak, támadjatok!
A várfalam az érdektelenség,
Egy téglája érzékeny,
Néha ki is hull
Olyankor átfut egy golyó
A golyó: fájó, mellkasba vágó.
Kívánom, hogy öljön, de nem öl.
Csak vérrel spriccel, magasra föl.

A katonáim tisztelnek,
Bolondok vagy esztelenek?
Ó, engem nem garancia védeni
Én nem is akarok nyerni,
S mégis hőssé tesznek.
Kapitány! szólnak.
Kapitány, győztünk!
Lelkesek, én lelketlen
Vesztettem.
Senkit meg nem mentettem .
Én vesztettem.
Elhagytam mindent
A kardomat is eltettem,
Az volt egy alternatív sors
Jól tudom ám, hogy volt.

Mert nyomorgásom bentről éget

Adok több látszatot, külsőséget

Lásd a mosolyt, mely egyben könny

Hidd a manipulációt, mekkora blőd!

Hamis vagyok, szürkén tompa

Örökre a Föld nagy gondja

Társa, társam, ő a Nap

Nem kell más, csak egy tiszta lap.