És már-már (22)

És már-már boldog voltam,
De jöttek
Seregekkel, tankkal
Az ítéletek, rosszkedvek
Fel-feltépett sebekkel,
Váddal
(Jöttek, támadtak)
És én szóltam;
Ne meneküljünk,
Békét kössünk hamar,
Mert egyébként nagyot üt
Ha fáj, fáj az jobban
Mégis rángattál magaddal
Egyenest előre,
Rá az ázott fűre,
Elcsúsztunk vagy le
Szívünkre célzott az ágyú
És akkor úgy esett,
már-már a halálra vágytunk.