Kora éji tragikum (27)

Annyira üres és annyira szeret
Vitatkoztunk egy hete
Meg tegnap,
De bőröd surran bőrömön
És az illatod megszáll
Főleg ha rám nézel,
Akkor felejtek el élni.
S mikor a gyomor remeg,
Az ajak hebeg,
A sok idő sosem jelentette
Hogy többé tőled nem rettegek
Vagy attól, hogy nem kellek
Egy ilyen tökéletes embernek.
De te maradsz,
Nem mész, csak nem hívsz,
Csak passzívan maradsz
Kizsigereled szívem
Míg maradok az érzéssel,
Hogy hozzád túl kevés vagyok.

Most még szeretsz,
De majd ráébredsz,
Hiba volt elvenned az eszemet.

Most még szeretlek,
De majd ráébredek,
Hogy örökre elvetted az eszemet.