Gyors halálok (4)

Holnap megterítik

Asztalát a kínnak

Cseppfolyós fájdalommal,

Odaégett érintéssel

Megannyi csípős megjegyzéssel

Töltenek hozzá bort,

Fejedben angyali port

Bár gyilkosként adják át

Hiszen méreggel szublimált.

Az ajkadhoz tolják,

Akaratod ellentmondásán

Hacsak meg nem fulladsz benne

Hát lenyeled az elegyet

Véredben az új társaság

Barátságtalanok a mogorvák

A harcnak hamar vége

Egy null és egy halott lélek

Azt mondják fűtenek,

A padló mégis jég hideg

Vörös orcád fehérre festetik

Tekinteted percek alatt elparázslik

Másnapra nevetgélnek

Jó kedéllyel ebédelnek

Négy korty után ismernek rá

Joggal érvelt bosszúd árán

Hogy a méreg immár visszavág.

Hát többen vagytok szőnyegek

Senki sem férne tőletek

Bár meg sem környékeznek

A riasztó szagtól eltévednek.

A haragosok forró feje

Hamar loccsant-floccsant szerte

Nem ajánlott a bizalom,

Ha a bizalmad sem biztatod.

Így elbomlotok bolondként

Csonthalom és láthatatlan vér

Az ebéd még mindig fő

Nem szól senki, hogy túlfőtt.

Legfőbb, hogy az ölt emberek ölnek

E világban secc-perc míg halottit öltnek

Hátba egyszer, egyenesen szívbe

Gyilkoltok ti, én az emberség híve

Megvetlek, mocskolom arany híred!